Arra gondoltam, hogy mielőtt legközelebb megszületnék,jelezném a Tervezőnek, hogy ha lehet, akkor én Bőrönd Ödön lennék. Akkor majd, ha csak annyit tennék, hogy ülnék a fekete bőröndömön, és várnék… akkor ez nagyjából elég lenne majd az akkori dolgaimnak. És a fekete bőröndbe mennyi izgalmas kicsinység beleférne! – Azt hiszem oda pakolnám bele a mostani vágyaimat, azt hogy megvilágosodjak és hogy marha bölcs legyek. Nem akarnék én az lenni, ha Bőrönd Ödön lennék! Áh, dehogy! Csak, ahogy a nevem is mondja, amolyan bőröndös lennék, amint kint zsebeimben a személyimben is olvashatnád: Bőrönd Ödön. Így a bőröndömön ülnék és várnék. Tudnám mire várok. A buszra. A négyes buszra. Nem lenne gond, hogy ott ülök és várok, nem is lenne furcsa, nem kérdeznék meg, mit hülyéskedem, hogy nem eszem például húst; hiszen húst nem is lehetne szerezni ott Köröndön. Ha meg böjtölnék, akkor nem sajnálnának, hogy szegény ember és biztos, csakis valami katolikus lehet.
Ha meg unatkoznék, körülnéznék, csupa-csupa jó ember venne körül. Úgy szeretném őket, hogy a szobruk meglágyulnának. Leülnének mellém és mesélnének régi szép időkről. De jó lenne! Nem néznék tévét, híreket sem hallgatnék! Régi szép mesék híreit regélnék el ők nékem. Furcsa lesz nagy emberekről hallani mégpedig kiváló emberek szájából. Hozzá Teát szereznék nekünk, és együtt innánk meg velük.
Fekete ruhában járhatnék, azaz ülhetnék, mert az csinosan menne a fekete bőröndömhöz. Tiszta feketében ülnék, csak néha, nagyon ritkán vennék fel fehér ruhát, amikor meghalnak az emberek körülöttem, azok, akiket szeretek. Ilyenkor talán kicsit befesteném a fekete bőröndömet is… Megsiratnám a gyepmestert, a kérincsélő kislányt a gyrosos előtt, a forgalomirányító rendőrt, az öregasszonyt, akit három napra találtak meg az elsőn.
…Azért mégis meg szeretném kérni a Költőt, hogy szerezzen nekem oda, Anyát, Apát, Testvér és Szerelmet. Mert azt hiszem titkon akkor is rájuk várnék. Feketében, fekete bőröndön ücsörögve. Írja meg azt a verset még és súgja meg nekem.
