Mottó: "Legyetek önmagatok fénye, a biztonságot leljétek meg önmagatokban, idegen segítség nélkül." Buddha
Részlet a Halász Judit interjúból:
– A rákbetegeket rengeteg információval árasztják el, a közeli szomszédasszonytól a távoli nagynéniken keresztül a gyógyszerügynökökig mindenkinek van véleménye és tanácsa, gyógymódajánlata. Az ember csak kapkodja a fejét! Mindenki étrendkiegészítőt, vitaminokat, csodakúrákat kínálgat, s ráadásul nincsenek olyan kapaszkodók, amelyek segítenének ebben az egyébként is válságos helyzetben eligazodni. Én azt vallom: egyetlen terápia és egyetlen orvos mellett kell elköteleződni, s vele megbeszélni mindent – persze ehhez az is kell, hogy az orvos ebben partner legyen. A kapkodás viszont biztosan pánikot szül, öngerjesztő folyamatként fokozza a stresszt. Az ember nem hihet egyszerre féltucat dologban!
A művésznő nagyon jó és bölcs gondolatot mondott ki: egyetlen terápia és egyetlen gyógymód mellett kell elköteleződni. Az ritkán működik, ami most divat: egy kis angyal, egy kis Buddha, egy kis Jézus, egy kis zen, egy kis ez, egy kis tao, egy kis az…. El kell indulni, nem erre és arra lődörögni.
Talán jobban nem is mutathatja meg más dolog a fejekben lévő zavart, mint “az egy kis- ez egy kis az” vallásossága, úgynevezett vallásossága.
Egyébként, hogy jön a kettő össze? Az orvoslás és a vallás? … A vallás gyógyít. A jó gyógyítók pedig mélyen vallásosak: mert a gyógyítás nem tüneti kezelés, nem a látszólagos probléma kimetszése: emlő eltávolítás, bél kimetszés, tüdőhártya kioperálása…hanem az okok megtalálása, és ez csak egy út mentén lehetséges. A Hit és Szeretet útján, és minden vallás ezen az úton indul el mindenkiben a mélybe, a Gyógyulás Kútja felé.
július 2, 2009 at 11:38
“Legyetek önmagatok fénye, a biztonságot leljétek meg önmagatokban, idegen segítség nélkül.” — ez a mottó nagyon jó…
szerintem amúgy az erre-arra lődörgés szükséges ahhoz, hogy az ember később megtalálja az útját… bele kell menni és ki kell próbálni dolgokat ahhoz, hogy tudd, mi a neked való. Különben mi alapján köteleznéd el magad, mi alapján döntöd el, hogy merre menjél, melyik a te utad? Ha csak úgy vaktában elindulsz egy irányba, nem biztos hogy épp azt találod meg amit kerestél, sőt, szerintem biztos hogy nem. Mindenkinek magának kell kitaposnia maga előtt az utat, és ennek része a tévelygés, része a zsákutca és a vakvágány, és ezekre szerintem nagyon-nagy szükségünk van.
július 2, 2009 at 18:23
Babits fordításában Dante így kezdi az Isteni színjátékot:
“Az emberélet útjának felén,
Egy nagy, sötét erdőbe jutottam,
Mivel az igaz utat nem lelém.”
Vagyis: ahhoz, hogy az ember önmagára eszméljen, el kell tévednie!
július 2, 2009 at 19:55
“De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,csak a jó útról valahogy leszálltam.”
Hát ilyen az álmodozás! Ez a lődörgés.
De amúgy igazad van, el kell tévedni, de ha lehet csak 1x!
július 2, 2009 at 12:15
“bele kell menni és ki kell próbálni dolgokat ahhoz, hogy tudd, mi a neked való. ” – Igen bele kell menni. De a lődörgés nem visz bele.
“úgy vaktában elindulsz egy irányba, nem biztos hogy épp azt találod meg amit kerestél”
(so easy)
Igen. Ez a félelem igazgat, hogy rossz az irány. Tedd oda magad! Taposd ki! De közben figyelj magadra és tudni fogod, hogy jó-e a irány.
július 2, 2009 at 18:17
Az egyik zen-buddhista mester minden reggel, amikor felébredt, ezt a párbeszédet folytatta önmagával:
“- Mester, ébren vagy?
Ébren vagyok.
Jól figyelsz?
Jól figyelek.
Vigyázz, nehogy tévútra kerülj!
Vigyázni fogok!”
július 2, 2009 at 19:56
Én meg figyelni vélek.
július 2, 2009 at 19:05
Mester, lehet, hogy a rossz emlékek és tapasztalatok nyomasztanak csak, és még nem vagyok szabad tőlük, de mondd meg nekem, miért van az, hogy ahányszor odatettem magamat az nálam (el)vak(ult)ságot okozott, és bajba kerültem miatta? (Elismerem, hogy éretlen vagyok, és van még mit tanulnom, és elismerem, hogy vannak félelmeim, de néha úgy érzem, hogy a nyitottságom gátjául szolgál, ha valami mellett leteszem a voksomat végérvényesen.)
július 2, 2009 at 19:51
Adri! Gondolod, hogy kiszolgáltatottá válsz, ha odateszed magad?
Vagy bezársz, ha odateszed magad?
Nem érzed megtisztelőnek?
Baromi nehéz, dehát nem mondták?
Félsz? Én is félek.
De oda kell tenni magadat, mert csak akkor élsz.
Lásd a szerelmedet. Ha nem vagy ott, hogy lehet csinálni? – Most így megy Neked: keress máshol erre analógiát!
(pl: a gyerek számomra analógia, a politika analógia…)
július 3, 2009 at 07:04
Hm. Ardzsi azért tudod, hogy én korábban megszívtam már “vallásokkal”, és bár közben megtisztelő volt, utólag elbújkáltam volna a föld alá is… Fogok gondolkozni a dolgon, biztos vagyok benne, hogy a félelmeim csak a rossz tapasztalataimnak a szüleményei (és hát az általad említett területen pl. ezt sikerült leépítenem ->analógia…)
július 2, 2009 at 12:21
ja igen, és még annyi, hogy kövezzetek meg
, de szerintem minden vallás csak egy szeletet mutat a világból, megmutatja valahogyan, de az is csak a világ egy arca a sok közül – és én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a vallások közül bármelyik is igazabb lenne a többinél, vagy tudna valami különlegeset, amit a többiek nem.
nekem meggyőződésem, hogy semmilyen ember nem látta/látja még a világot a maga objektiv valóságában; ergo én nem biznám rá magam egyik eddig az emberek által alapitott vallásra sem. De persze ez csak az én véleményem, mindenesetre én valahonnan máshonnan várom a “megvilágosodást”, mint amit a jelenleg ismert vallások nyújtani tudnak. Most lehet hogy ez hülyén hangzik, de valami nem emberi forrásból – bár ezt nem tudom pontosabban megfogalmazni, mert csak egy érzés bennem, viszont ahhoz van annyira erős, hogy bizzak benne
…
július 2, 2009 at 18:03
Ez a lényeg!
július 3, 2009 at 18:54
Bocsi, ez félrement, ezt nem ideszántam!
július 3, 2009 at 19:20
(magaslabda)
Pedig egészen ideillik.
július 2, 2009 at 19:59
Ne hari, de ez olyan várunk az “Égi jelre”…
Figyeltetek? Ezt írtam:
“…minden vallás ezen az úton indul el mindenkiben a mélybe…” – indul el. Indul el.
július 2, 2009 at 20:53
én nem várok semmire… csak úgy igyekszem élni, ahogy az értékrendemnek megfelel, és úgy, hogy a lehető legtöbbet megismerjem és megszeressem a világból, és nyitottan, tisztelettel, csodálattal és állandó érdeklődéssel figyeljem. Ha nem jön a “megvilágosodás” az se baj, én akkor is mindent megtettem, ami csak tőlem tellett, és ennyi elég a boldogságomhoz
…
július 2, 2009 at 22:14
“…Ha nem jön a “megvilágosodás” az se baj, én akkor is mindent megtettem…”
Biztos, hogy mindent???!!!
A kételkedés magamban itt kezdődik.
július 2, 2009 at 22:46
hát nézd, attól függ mit értünk megvilágosodás alatt, mert lehet hogy nem ugyanazt…
nem tudom, bennem ellentétes érzések vannak ezzel kapcsolatban; egyrészt kicsit félek attól a tudástól, amit ezáltal nyerhetek, másrészt néha jó érzés az is, hogy a saját “kicsiségem” miatt még nagyobbnak és méltóságteljesebbnektűnnek bizonyos dolgok, és ez a megértéssel, vagyis amint egy szintre lépnék velük, megszűnne… néha jó érzés az, ha tudom, hogy milyen hatalmas és erős, tiszteletreméltó dolgok vannak a világban, és jó ezek előtt fejet hajtani, és meghagyni a titokzatosságukat, nem fejtve le róluk az összes burkot…
szóval én még nem tudom, hogy nem-e akarom őket inkább ebben az állapotban meghagyni
július 3, 2009 at 19:57
fruschka, ezt hívják fétisnek…
július 2, 2009 at 20:28
Nem, a hit gyógyít. Hit istenben, az orvosban, a pirulában, a kuruzslóban…
július 2, 2009 at 20:55
Igen, a hit gyógyít!
“…hanem az okok megtalálása, és ez csak egy út mentén lehetséges. A Hit és Szeretet útján, és minden vallás ezen az úton indul el mindenkiben a mélybe”
Ez az út, ami gyógyít.
július 3, 2009 at 09:53
Igen, épp ezért írtam, nem kell vallásnak lennie, elég a hit.
július 3, 2009 at 09:34
Ez a vallás-hit dolog elég necces…
Nem lehet, hogy azért, mert nem teljesen tiszta előttünk, hogy miről is beszélünk?
És, ahogy Adri írja, sokan megszívták… bejön mindenféle szekta.
Mondjuk az is érdekes, hogy Halász Judit dolgához senki sem szólt még hozzá. Pedig azért nem olyan természetes a gyógyulás!?
július 3, 2009 at 19:25
Én akartam, de az túl személyes lett volna, tudod miért.
A hit még nem vallás, és a vallás önmagában csak egy ideológia, amíg nem teszed mellé a hitet.
Szekták. Igen. Sok van. Szívás. De ha nem vagy tiszta, akkor tök mindegy, minek nevezed, vallásnak, vagy szektának, tök mindegy tényleg, beszippant.
július 3, 2009 at 20:13
Érdekes tényleg a valláslátásotok. Én nem látom ilyen veszélyesnek.
Szerintem a vallás foglalja rendszerbe a hitet. Mi is van a Wikin-
“A vallás olyan egyetemes és átfogó fogalom, amelyre nem adható egyetlen meghatározás: “élményszerű találkozás a szenttel és a szenttől meghatározott ember válasz-cselekménye” (Gustav Mensching).”
Ugye! A vallás nem szekta, meg beszipp. Szenttől meghatározott ember válaszcselekménye.
A kérdés: mi a szent és hol keresd.
A vallás válaszcselekmény lenne? Az életre adott válasz? Védekezés?
Azért visszakanyarodnék: én a lényegét a rendszerében látom. Hogy nem lődörög, és tudja mit akar és hova kar eljutni. A Hit pőrén – én így érzem – lebeg a levegőben, felkapja a szél, viszi.
július 3, 2009 at 20:20
Adri?! Ez félelem a vallástól?
A kereszténység nem vallás? A buddhizmus? A mohamedanizmus?
Buták a vallásosak? vagy netán bátrak, mert voksoltak? Engedtek a hívó szónak. Én tisztelem őket.
Kivétel a hétfő-szerda_pénteki sorozat vallásában hívők, mert az hogy visz fel?!
(Igen, keressük a szenteket. Kezdődik a Lost Serie 5.)
július 4, 2009 at 08:46
Én csak azt mondtam, hogy amíg benne vagy, addig tök mindegy miben vagy, abban leszel 100 biztos, akkor is ha mások baromságnak élik meg. Beszélgettél már szci.-gussal? Vagy vitáztál már Jehova tanujával? Ők is vallásosak és van hitük, ami sziklaszilárd.
És igen, írtam nekled, hogy tudom, hogy belőlem fakad ez a félelem, valahol mélyen. Uramatyám! Dehogy buták!!!! Ők tudnak valamit, amit én még nem, és meg akarom tudni, és keresem és kutatom… Hogy “óvatos” vagyok, az azért van, mert egyszer-kétszer már csalódtam (magamban) ezen a téren. És igen, átgondoltam az analógiákat, azokkal is az a bajom. De ez az én cuccom, az én életem, az én hülyeségem, az én (irreális?) félelmem, nekem kell ledobnom tudod. És idézhetném azt a mondatot, ami Mulder ügynök irodájának a falán lógott….
július 6, 2009 at 12:24
Mindőjükkel már volt dolgom. A koleszos szobatársam előttem lett hitgy_ulis. nem tudtuk “megmenteni”. muhaha! (Megnézte végül Zefirelli Jézusát, Rékasi Károllyal és döntött. Számára jól. Nem működött az élete addig. Aztán meg beindult. Akkor és ott beindult. Hogy most mi van vele, nem tudom. Talán nem is izgalmas számomra)
A másik kolesztársam nem esett ki az ablakból, máig sem tudom mi történt, nem tudtok volna megmenteni a kieséstől, ha éppen akkor nem jön arra valaki, aki berántja. Ő utána lett hitgy..ulis. Van ez így.
július 3, 2009 at 13:46
egyébként egyszer gyerekkoromban Halász Judittal kölcsönösen megfésültük egymást Dévényi Tibi bácsi áldásával. Nem vicc.
július 3, 2009 at 18:33
Bennevoltál a Kölyökidőbe?
Nemá
július 3, 2009 at 19:16
Lemeradtam valamiről?
július 4, 2009 at 11:01
hihi… nem a kölyökidőbe
… A Cimborába, meg a 3 kívánságba 
)… odajött hozzám egy néni a TV-stúdióban, hogy milyen szép hosszú hajam van; nem akarom-e megfésülni Halász Juditot, én meg mondtam hogy igen 
)…
július 4, 2009 at 16:39
Valójában biztosan annak a néninek kellett volna megfésülnie Halász Juditot, de nem volt kedve hozzá, vagy el akart szívni egy cigit, ezért rád sózta.
Emlékszem is egy adásra, amiben feltűnően kócos volt Judit néni…
július 4, 2009 at 11:03
amúgy szerintem vallásra nincs szükség, csak hitre.
július 6, 2009 at 12:18
A hitben az is jó, hogy ingadozhat és totyoroghat, meg lődöröghet.
Lehet közelebb menni hozzá, és egy kicsit hátrébb állni.
A hitre lehet legyinteni, és lehet komolyan venni. Időben és térben változtathatóan.
A vallás más káposzta. Az van. És nem változik. Mintegy origó.-
július 4, 2009 at 11:08
bocsánat, inkább nem általánosítok; az, hogy nekem nincs szükségem rá, még nem jelenti azt, hogy másnak sem lehet – visszaszívtam
…
július 6, 2009 at 12:19
Ez jó!