Kérdés: Őszentsége, szeretnék sokkal jobb, kedvesebb ember lenni, szeretnék együtt érzővé válni, szeretnék megszabadulni valamennyi negatív gondolatomtól és érzésemtől, de minél elszántabban próbálkozom, annál több hibát követek el, minduntalan visszacsúszom. Sokszor olyan érzésem van, mintha mocsárban járnék. Mit tanácsol?
Őszentsége: Az a véleményem, hogy ez annak a jele, hogy ön nagyon komolyan vette a tanácsot (lsd a könyv MA). Ez a helyzet erősen emlékeztet arra, amikor valaki először meditál. Amikor az ember leül, elmélyed, és meditálni próbál, megtapasztalja, hogy örvénylenek gondolataim és számtalan dolog van, ami leköti a figyelmét, ami eltereli őt a tényleges meditációtól. Ez jó jel, annak a jele, hogy elkezdődött valamilyen folyamat, valamilyen fejlődés.
Ahogy már elmondtam: a tudat átalakítása nem könnyű feladat. Idő kell hozzá, közben nem szabad elveszítenünk bátorságunkat és érdeklődésünket, tovább kell haladnunk. Hasznos, ha eleve nem néhány hét, hónap vagy év alatt akarjuk végrehajtani az átalakítást, hanem úgy tervezzük, hogy a sorban következő életek során ezzel fogunk foglalkozni. Ezen, millió, milliárd életeken át, kalpákon, számtalan kalpán keresztül. Ez a buddhista gondolkodásmód.
Amikor bizonyos csalódottságot érzek, vagy túlságosan eluralkodik rajtam a szomorúság, felidézek egy gyönyörű verset:
Amíg az ég létezik,
Míg vannak élőlények,
Létezzem én is addig,
Enyhítni szenvedésen.
Ezt a verset ismételgetem, elgondolkodom a jelentésén, meditálok rajta, és a tudati kínjaim szétfoszlanak. Az embernek elszántságra van szüksége, eltökéltségre; nem számít, mennyi ideig tart a változás, haladni kell a cél felé, és előbb- utóbb könnyebbé válnak a dolgok. Aki azonnali eredményeket akar, annak sokkal nehezebb dolga van. Ez a személyes tapasztalatom. Ha hasznosnak találják a tanácsomat, fogadják meg. Ha úgy vélik, hogy értelmetlen, nem tudom, mit mondhatnék. Más tanácsot nem adhatok.
június 4, 2009 at 09:12
Azon gondolkodtam, hogy írjak-e kommentet az “…úgy tervezzük, hogy a sorban következő életek során ezzel fogunk foglalkozni. Ezer, millió, milliárd életeken át, kalpákon, számtalan kalpán keresztül.” Végül írtam.
június 4, 2009 at 09:13
* részhez. (ez kimaradt)
június 4, 2009 at 09:43
(Az idő “bennünk van”, a jövő bizonytalan, kiszámíthatatlan. Most nem tudom, mi lesz a halálom után, lesz-e egyáltalán lehetőségem tovább folytatni, amit elkezdtem, vagyis számomra csak most van, úgy kell tekintenem, hogy amit most nem érek el, az beláthatatlanul elveszett, minden más csak halogatás, menekülés. Sőt: ha most nem teszem meg, amit kell, később éppen emiatt rosszabbak lesznek az esélyeim. De mire le akartam írni, rájöttem, hogy ez is csak egy vetülete a dolognak, ezért nem írtam le.)
június 4, 2009 at 10:00
érdekes Pimander, én azt hittem, te a buddhista felfogáshoz húzol, ez pedig amit most leirtál, ha jól tudom, abszolút nem azt tükrözi… most akkor te elfogadod a lélekvándorlást, vagy nem
?
amúgy meg a buddhista tanoknak csak egy részét vetted át?
június 4, 2009 at 12:58
Be kell vallanom: elég gyakran hiányoztam az órákon, lehet, hogy épp a lélekvándorlásnál is…
Másrészt meg attól függ, hogy mit nevezünk léleknek és mit tartunk vándorlásnak, ha valójában nincs, ami elkülönül, ha valójában semmi nem megy sehová, akkor nincs lélek és nincs vándorlás sem. Ha különállónak látom, akkor van, ez pusztán megítélés kérdése. Szóval, a pimanderi világnézet olyan bonyolult, hogy leírhatatlan.
Összefoglalva: persze, a buddhista felfogáshoz húzok; nem, dehogy, nem húzok a buddhista felfogáshoz. Ha ellentmondást látsz, az ellentmondás benned van.
június 4, 2009 at 13:22
hát végülis, egymás világnézeteit úgysem érthetjük meg igazán
/bevallom, én sem értem ezt, dehát ez nem is lényeges 
/…
június 4, 2009 at 20:17
Pedig olyan jó kis világnézet, kár, hogy rajtam kívül senki nem érti.
A kedvencem az első tétel: “A világról elmondható minden állítás és annak ellenkezője is igaz (más szempontból mindkettő hamis).”
június 5, 2009 at 08:15
Ez nem fedi jobban a valóságot?
Minden dolog mellett és ellen ugyanolyan erősen tudunk érvelni.
június 5, 2009 at 09:54
Persze. Szoktam is olyat “játszani”, hogy beszélgetésekben mindig az éppen aktuális ellenoldalt képviselem. Aztán lehet cserélni…
június 4, 2009 at 20:57
Bekopogtatok már én is, fáradt vagyok, de jó olvasni Titeket csak elmélkedjetek.
június 4, 2009 at 10:10
“úgy tervezzük, hogy a sorban következő életek során ezzel fogunk foglalkozni.”
A “tervezés” az egyik lényeg. Nem napok, percek, hetek, évek, hanem hosszú időre való tervezés. Ez nem a a patópálos “ejráérünkarramég-mert hosszú az út”, hanem az Út felmérése és türelmesen(!) elindulás azon. Elindulás Most.
El kell kezdeni a tudat átalakítást. Mert nincs idő.
Sőt többet mondok: ez az élet(em) értelme.
A Tudat(om) átalakítása, a Boddhiszatva útja. Tudom: ez az Utam.
június 4, 2009 at 11:50
És Mester honnan tudom, hogy most már alakul a tudatom?
Mert mi van, ha úgy tudom, hogy tudatosan alakítom a tudatom, közben meg csak jól félrevezetem magam, és a valóságban semmit sem tudok, csak azt gondolom, hogy már dereng valami?
június 4, 2009 at 13:51
Oh, Padavana, a tudatosság mint a tudat, nem holmi állandó valami, áramlik az, változik, csillog és tompul. Mert a tudatosság feltételezi a tudatot. Amit most félrevezetésnek gondolsz, az most már nem az és viszont.
Csillapítsd le tudatod és keresd a Menedéket, ami biztos.
június 4, 2009 at 17:06
Tuti ami fix. Ami változik és áramlik, az mozog, tehát nem fix, pláne, ha egy másik tengelyen haladva azt az idő függvényében teszi. Igazad van