Leborulás

Posted on

Leborulás

A leborulás végzésével tisztítod az elhomályosulásokat, és megkapod Buddha testének, beszédének és tudatának képességeit. Bármilyen dharma gyakorlatról is legyen szó, alkalmazd a nyugatias üzleti szellemet: cél a legtöbb haszon a legrövidebb időn belül.

Ha egyszerűen összeteszed a kezed a szíved előtt, az már leborulás. A szutrák szerint a szent tárgy előtt végzett ilyen egyszerű leborulásnak nyolc jótékony hatása van.

•  A jövőben tökéletes alakkal, szervekkel és érzékekkel bíró testtel fogsz rendelkezni

•  Tökéletes körülmények közepette élsz majd, melyben gyakorlásod és kívánságaid beteljesülnek, a tan és a lények javára tudsz majd munkálkodni.

•  Képes leszel erkölcsös életet élni (erkölcs magatartás nélkül nem lehetsz boldog a következő életekben, nem lesz elérhető a megszabadulás és a megvilágosodás)

•  Lesz benned odaadás (odaadás nélkül nincs megvalósítás)

•  Hősies lelkületű leszel (hősies, bátor lelkület nélkül nem tudod a dharma gyakorlást fenntartani, nem tudsz kiterjedt bodhiszattva tevékenységet folytatni a tan és a lények javára).

•  Isteni vagy emberi újjászületésben részesülsz

•  El fogod érni az árják ösvényét.

•  El fogod érni a megvilágosodást

Amikor belépünk egy templomba, fontos emlékeznünk arra, hogy egy Buddha szobor előtt végzett egyetlen leborulás is rendelkezik e nyolc jótékony hatással. Egy templomban van akár száz Buddha szobor vagy festmény is, és ily módon, miközben nézzük őket és leborulunk előttük, ennek jótékony hatása elképzelhetetlen.Hogy növeljük a templom vagy sztupa körüljárása közben szerzett érdemet, végezhetünk leborulásokat is. Mivel rengeteg érdem származik a szent tárgyak előtt végzett leborulásból, ezért ez könnyű módszer a mérhetetlen erény halmozásához.

A tanításokban szerepel, hogy a szent tárgyak Buddha megtestesülései. Ha nem is rendelkezünk olyan karmával, hogy találkozhassunk egy élő Buddhával, de a szobrok, sztupák, írások és más szent tárgyak tisztelete által lehetőségünk nyílik az érdemhalmozásra. A legtöbb lény nem képes látni ezekben a tárgyakban Buddha megtestesüléseit, de van olyan aki erre képes. Tibetben voltak olyan emberek, akik nem látták a Dzsokang templom Guru Sakjamuni Buddha szobrát. Számukra a templom teljesen sötét volt, nem láttak benne semmit. Az ilyen ember sok tisztító gyakorlat után kezdte látni a vajmécsesek fényét, de a szobrot még mindig nem. Egy másik ember a szobor helyén, a trónuson nagy halom szárított húst látott. A szobor ottléte még nem jelenti azt, hogy mindenki látja, ugyanis a látás összefügg a tudat állapotával.

A tanítás szerint az állatok nem látják a szent tárgyakat. Kopánban felemeltem a kutyákat, és próbáltam megmutatni nekik a szent tangkákat, de úgy éreztem nem ugyanazt látták mint mi. Ritkán történik meg, hogy állatok képesek meglátni szobrokat. A szövegek szerint egyáltalán nem látják meg az ilyen tárgyakat. Hihetetlen adottság számunkra, hogy rendelkezünk a szent tárgyak észlelésének karmájával, és ez nagyszerű lehetőséget biztosít az érdemek halmozásához. Használj fel a környezetedben látott minden szent tárgyat, istenség ábrázolást a szobádban az érdem halmozásához, hisz emiatt léteznek.

A szent tárgyak, mint a sztupák és szobrok észlelésének karmája rendkívül szerencsés, mert az ilyen karmájú lények sok érdemet tudnak halmozni. Gondolj Bodh Gaya össze sztupájára, templomára vagy szobrára. Zarándokok százai és ezrei jönnek el Bodh Gayára szerte a világból, hogy felajánlásokat tegyenek a Buddháknak. Habár felajánlásuk értéke csekély, Buddha szent tárgyainak ereje által e felajánlás a megvilágosodás okává fog válni. Ez a Buddhák ügyes módszereinek egyike, melynek segítségével karmájuknak megfelelően vezetik a szenvedő lényeket.

A leborulásnak még tíz jó hatása ismert:

•  El fogod nyerni a Sakjamuni Buddháéhoz hasonlatos tökéletes arany testet.

•  Rendkívül szép leszel.

•  Lenyűgöző hangod lesz.

•  Szégyen és félelem nélkül, könnyedén fogsz nemes lények vagy más emberek társaságában viselkedni.

•  Boldoggá fogod tenni az isteneket és embereket.

•  Vonzó leszel.

•  Találkozni fogsz Sakjamuni Buddhával, valamint arhat és bodhiszattva tanítványaival.

•  Nagy vagyonnal fogsz rendelkezni.

•  A felső világokban fogsz újjászületni.

•  Gyorsan eléred a megvilágosodást.

Amikor teljes leborulást végzel a nagy tudós, Naropa hagyományának megfelelően, akkor ne maradj sokáig fekve. Némely hagyomány szerint leboruláskor a tenyereket felfelé kell tartani. A leborulás lényege nem maga a kivitelezés módja, hanem a tiszteletteljes magatartás. Így teremtődik meg a jó karma. A tisztelet hiányával vagy ellenszenvvel végzett leborulás rossz karmát teremt. Ha érted a leborulás lényegét, a tiszteletet, sokféle leborulást végezve sem lesz benned ellentmondás. A kivitelezés minősége még a leborulás számánál is fontosabb. Ugyanez vonatkozik például a mandalafelajánlásra is. Ha csak egyetlen helyes leborulást végzel, hihetetlen mennyiségű érdemet halmozol fel vele. A leborulással való érdemhalmozásnak két fontos szempontja van.

Az egyik, hogy annyi veled együtt boruló testet vizualizálsz, amennyit csak tudsz. Alakjuk lehet emberi vagy istenség. Amikor a földhöz érsz, gondold azt, hogy minden irányban az egész földfelszínt beborítja a sztupa vagy oltár előtt leboruló tested. A lam-rim tanítások szerint, ha nem tudsz leborulni rossz végtagok vagy azok hiánya miatt, ha elképzeled ahogy a tested leborul, azzal ugyanannyi érdemet szerzel. Azzal, hogy minél több leboruló testet képzelsz el, hihetetlen mennyiségű érdemre teszel szert, és ezáltal megteremted a dharmát tanító királyként való újjászületés okát. A „Lankara szutra” és más szutrák szerint is, a test által betakart, a föld mélyéig és annak túlsó oldaláig nyúló föld atomjainak számával egyenlő alkalommal fogsz dharmakirályként megszületni.

Pobongka Decsen Nyingpo lam-rim tanítása szerint hatalmas mennyiségű érdem szükséges, hogy dharmakirályként születhess ujjá. A leborulásnak ugyanakkor nem egyedüli eredménye a dharmakirályi újjászületés. Buddha azért említette a dharmakirály esetét, hogy fogalmat adjon akár egy leborulás felfoghatatlan mennyiségű érdeméről. Megszámlálhatatlan atom található a föld felszíne és mélye között. Egy leborulás ennyi számú dharmakirályi újjászületést eredményez. Oszentsége Szerkong Rinpocse szerint Oszentsége a Dalai Láma egy dharmakirály, én ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy minden dharmakirály bodhiszattva is egyúttal. Egy dharmakirály hatalma és vagyona, valamint a sok dharma-cselekvés által rendkívüli módon képes mások javára válni. Az egy leborulás alatt felhalmozott érdem meghaladja a képzeletünket. Az eredmény pedig, kezdve az átmeneti boldogsággal, fel, egész a megvilágosodásig – szintén meghaladja felfogásunkat.

Emlékezz arra, hogy a karma rugalmas, kitágítható. Egy apró erényes cselekedet hatása akár sok száz életen át is boldog pillanatokat eredményezhet. Ugyanígy, egy apró erénytelen cselekedet miatt is akár több életen keresztül tapasztalhatunk különféle szenvedéseket. Ha nem tudjuk felfogni az okot, akkor az eredményt sem t
udjuk megérteni.

Mivel különbség van a földön és borulódeszkán végzett leborulás érdeme között, ez azt sugallja, hogy a több érdem miatt fel kellene menni egy magas hegyre. Talán felpakolhatunk egy borulódeszkát a kocsi tetejére, és irány az Everest.

Fontos dolog, hogy a szent tárgyat – legyen az sztupa vagy szobor, tekintsük a Gurunak. Ne mellőzzük ezt a látásmódot. Ha van oltárod otthon, gondold azt, hogy az oltár minden Buddha ábrázolása maga a Guru. Mivel a Guru a legmagasabb szintű, legerősebb dolog, a legtöbb érdem a Guru előtt tett leborulásokból fakad. Bármikor is teszünk felajánlást, bármikor is végzünk leborulást, ez a szempont alapvető. E figyelmesség teszi cselekedeteidet igazán gyümölcsözővé, így halmozódik a legtöbb érdem. A Guru, s minden Buddha és Bodhiszattva jelen van az oltárodnál. Gondold azt, hogy az oltárod tartalmazza a tíz irány minden szent tárgyának lényegét. Így borulj le előtte. Aztán borulj le a tíz irány minden nemes lénye, minden Buddha és Bodhiszattva előtt. Borulj le India, Tibet és Nepál minden szent tárgya, szobra, sztupája vagy írása előtt. Ez több érdemet halmoz, ez a leborulás okos módja. Amikor leborulást végzünk, és azt körüljárással ötvözzük, ajánljuk fel az érdemet minden leborulás után, különösképp a narak lényeknek (poklok lakói), majd az éhes szellemeknek, állatoknak, stb. Néha kösd össze a leborulást a Guru iránti odaadás meditációjával. Tekintsd a Gurut Buddhának, és gondolj az élőlények kedvességére, s hogy ugyanakkor mennyire szenvednek. Ezen a módon a leborulás lam-rim meditációvá válik, és ösztönözni fog, hogy még többet csinálj belőle. Különben egy idő után csak kimerülsz, elbátortalanodsz, és azt kérdezed magadtól: Mit is csinálok én itt? Nem csak fecsérlem az időt?

Minden megtisztítható, legyen az tantrikus gyökérfogadalom, bodhiszattva vagy pratimoksa fogadalom megtörése, vagy bármilyen rossz karma. Szerető együttérzése révén Buddha sokféle tisztító gyakorlatot tanított, mint pl. a 35 Buddha nevének az elmondása. Mindegyik név külön, egyenkénti elmondása sok világkorszak rossz karmáját képes megtisztítani. Mindegyik Buddha – Sakjamuni Buddha testetöltéseként – egy sajátos rossz karmát tisztít. Az ő idejükben, amikor ez a 35 Buddha az ösvényt követve felkeltette a bodhicsittát, elhatározták, hogy a lényeket mind egy sajátos rossz karmától fogják megtisztítani.

Az utolsó Buddha nevének kiejtése a Guruval szembeni rossz karmánkat tisztítja. Egy másik Buddha a káröröm karmáját tisztítja. A káröröm olyan örömérzet, amelyet az ellenségünk vagy nem kedvelt személy bajba jutásakor vagy sérülésekor érzünk. Attól függően, hogy mi váltja ki, a káröröm nagyon súlyos rossz karma oka is lehet. Például ha megölnek egymillió kínai katonát, és ellenszenved miatt ennek örülsz, habár nem vettél részt az öldöklésben, sőt, lehet hogy épp templomszobádban tartózkodtál, meditációs párnán ülve, mégis a káröröm miatt rossz karmát teremtettél. Ebben az esetben egymillió ember megölésének rossz karmáját okozza a káröröm. Habár nem fogtál fegyvert a kezedbe, de meditációs szobádban ülve mégis mintha elkövetted volna ezen tetteket. Ha nem kaptál részletes tanítást, és nem tudsz a sokféle ártalmas cselekvés mikéntjéről, fennáll a súlyos karmák elkövetésének veszélye.

Például Láma Congkapáról nem hallani, hogy leborulásokat végzett volna Vadzsraszattva előtt, viszont élettörténetéből tudni, hogy nagyon sok leborulást végzett a 35 Buddha előtt. Minden este, lefekvés előtt Congkapa elmondta harmincötször a „Hibák megvallása” imát. Ez a gyakorlat nagyon el tudja lazítani a tudatot. Egy lam-rim tanításban Kacsen Jese Gyalcen szerint egy szerzetes nagyon tiszta tud maradni, ha ily módon gyakorol.

Egyszer írtam egy levelet Denma Locsö Rinpocsének, és megkérdeztem benne, hogy Vadzsraszattva helyett Congkapa miért a 35 Buddha előtt végezte a leborulásokat? Rinpocse azt válaszolta, hogy a „Hibák megvallása” egyszeri helyes elmondása – ami a négy erő hatását, és az ima jelentésén való elmélkedést jelenti – még az öt azonnali hatású rossz cselekedet negatív karmáját is megtisztítja.

Ezt az öt súlyos karmát – az apa, anya vagy arhat megölése, egy Buddha vérének ontása, és a szanghában való ellentét keltése – azonnalinak nevezik, mert hatására a halál után azonnal a narak világba születik az ember. Más karmák hatására az ember nem kerül azonnal a narak világba, megjelenhet más karma eredménye is, és esetleg utána jelentkezik az előző karma. Viszont az öt legsúlyosabb karma miatt az ember a halál pillanata után azonnal megtapasztalja a narak újjászületést.

Mégis, még ez az öt karma is megtisztítható a „Hibák megvallása” egyszeri elmondásával. Emiatt végezte Láma Congkapa ezt a gyakorlatot. Ha nem is tudunk leborulásokat végezni, a Buddhák nevének napi harmincötszörös ismétlése is nagyszerű, ahogy azt Congkapa is tette.

A 35 Buddha előtt végzett leborulás alatt a neveket nem szép lassan kell mondani, hasznosabb a nevek minél többszöri ismétlése, miközben az adott Buddha előtt végezzük a leborulást. Egy leborulás alatt sok világkorszak rossz karmája tisztul meg. Ha például egy csoport együtt gyakorol, akkor jobb a neveket szép lassan ejteni, amúgy viszont a gyors ismétlés hasznosabb. Bármilyen rossz karma is áll mögöttünk, Buddha által tanított tisztító módszerekkel adott a lehetőség a megtisztuláshoz. Buddha számunkra többet jelent mint egy atya. Egy gyermek rábízza életét az atyjára, bármilyen szenvedés vagy boldogság is történjen, élete az ő kezében van, teljesen atyjára hagyatkozik. Buddha az, akiben egész életünkben megbízhatunk. Buddha megmutatja minden probléma, minden szenvedés, a szenvedés oka, és a két elhomályosulás megszüntetésének módszereit, és elvezet az átmeneti, majd a végső boldogság felé. Boldogságból boldogságba vezet, egészen a megvilágosodás tökéletes boldogságáig. Az élőlények számára Buddha az egyetlen menedék. (dharmalap.freeweb.hu, Gyakorlás a sztupánál)

About these ads

Leborulás” bejegyzéshez ozzászólás

    Pannóca hozzászólása:
    október 10, 2008 - 16:20

    Ennek csak az elejét olvastam el, de nem értem. Miért lenne jó az, hogy én buddha szobrokat-képeket látok? Mármint nyilván jó, mert szép, harmonikus, megnyugtató, de mitől érdemhalmozó? :D /Az, hogy szép tény, de ennyi erővel minden isten földi megnyilvánulása lehet./

    Ha egy vérengősorozatgyilkos ilyet rak a szobájába már jó ember lesz? :)

    Ez olyan mint amikor valami bűnt elkövet valaki és azt mondják 10 miatyánk és oké, rendben van, megbántad el van intézve.
    Persze az ember esendő, hibázik, de ez, hogy tárgyakat nézek, meg gyűjtöm a pontokat totál passzív dolog. Inkább tenni kéne valamit, hogy jobbá váljon, vagy jobbá tegye a hibáit. Az is nevetséges hogy földi dolgok (szépség, pénz) elérésről írnak a leborulás által. Haszna nyilván lehet, de az inkább lelki, pláne ha hisz benne az ember.

    Szerintem ha van Isten, transzendens, külső erő, hívjuk bárhogy, azt nem tárgyakban kell keresni, hanem magunkban.

    A leborulás, tiszteletadás annyiból jó lehet az ember lelkének, hogy elismeri nem ő a tökéletes, utólérhetetlen, fejleszthetetlen lény, belátja, hogyvan hova fejlődni, esélyt ad a “gyónás”-ra, megkönnyebbülésre, elhiszed, hogy van kihez szólni (bár lehet nincs).

    Remélem nem vagyok sértő, csak próbálom megérteni. Becsülöm (vagy irigykedem?) aki hisz, a buddhizmus pedig különösen szimpatikus életmódrendszerként felfogva, csak azért számomra ebben is vannak érthetetlen momentumok (mint minden vallásban). :)

    metarjuna responded:
    október 10, 2008 - 23:38

    Kedves Pannóca!
    Ha még nem tetted volna meg, olvasd el végig a szöveget! Ott vannak a válaszok a kérdéseidre…Amúgy abszolút nem sértőek, kételkedőek, de ez jó.Hamvas mondj:
    “Ha valamit meg akarsz érteni, mondja a zen, semmit sem szabad mástól elfogadnod. Akárkivel találkozol kívül vagy belül, öld meg. Ha Buddhával találkozol öld meg Buddhát, ha pátriárkával találkozol öld meg a pátriárkát.”
    És ha Nagarjunával találkozol, akkor Ő elmondja hogyan ölheted meg…(lásd a korábbi posztot).
    Szerintem a kérdéseiddel kapcsolatban összeáll egy poszt a jövő héten…ha minden igaz…

    Pannóca hozzászólása:
    október 11, 2008 - 19:19

    Ok, végigolvastam. Így is ugyanott vagyok. De ez igaz, én örök kétkedő vagyok, válaszokat keresek. Tényleg érdekes a zen, de azért bizonyos elfogadást mégis megkövetel, mint minden vallás.

    Nekem csak fura ez a szobor dolog, értem, hogy nem magát a tárgyat kell imádni, hanem amit, akit jelképez. De minek közvetítő az istenhez? Sosem értettem, ha imádkozni akarnék minek ehhez templomba menni, miért kellenek a papok, miért kell még több hívő körém, szertartások. /A katolikusoknál levő arany-bársony felhalmozás meg még bosszant is, eléggé képmutató./
    Ha van isten mindenhol és mindenben ott van. /vagy sehol, teremtett és lelépett/

    Szerintem ez a leborulás, a katolikus ima valahol a családot is pótolja… /meg végülis hülyének hatna ha magunkban beszélnénk./ Olyan mint amikor a kisgyerek elmeséli mi volt ma az óvodában, mi sikerült jól, rosszul, mit bánt meg, mit csinálna másként, tanácsot, útmutatást kér. Kell egy külső, nagyobb erő, akire bármikor számíthatsz ott van, biztonságot nyújt, feltétel nélkül szereti, szabályokat ad, útmutatót az élethez.

    Még ami felmerül bennem a bálványimádás kérdése… ha azért imádkozok a szoborhoz, hogy szép meg gazdag, vonzó stb. legyek az ultragáz. /Egyébként is miért lenne ez érdekes egy istennek, a szépség belülről fakad. Nem hiszem, hogy egy isten számára van szép és csúnya, jó és rossz, az emberi társadalomban kitalált viszonyítási pontok jelentéktelenek lehetnek… pláne egy ilyen magasabb szintre került lénynek/

    Bár tudom, hogy itt is fontos elem az életmód, egészséges testben egészséges a lélek stb. dolog… mint sok más vallásban. Végülis ezek az elvrendszerek segítik a társadalom stabilitását, optimális működését. Sok értéket, elvet becsülök, elfogadok a keresztény vallásból, már ha ilyen környezetben nevelkedtem internalizáltam, de a buddhizmus is szimpatikus… de a kétkedés mindig ott van.

    A megvilágosodás meg pláne felfoghatatlan számomra, buddhának évekbe telt eljutni erre a szintre (tegyük fel,h sikerült), nem tűnik túl reális célnak számomra. /Bár szeretnék mindent megérteni, de be kell látni vannak korlátaim./

    A másik amit nem értek a buddhizmusban, hogy miért cél kikerülni az örök körforgásból. Olyan jónak tűnik a végtelen sok esély, lehetőség az életre, új feladatokra, kihívásokra… a semminél majdnem bármi jobb szerintem /nem mondom, hogy minden, bár először azt akartam, de nem voltam még halálos beteg/. Amikor a szívszútrát elolvastam majdnem elbőgtem magam, számomra teljesen rémisztő.

    Na mindegy, nem fárasztalak tovább, kb. 1 millió kérdésem van még :D

    metarjuna responded:
    október 11, 2008 - 23:23

    Azt gondolom, és ezt már megéltem, hogy bármilyen vallásos élet alapvető forrása, “végtelen sok esély, lehetőség az életre, új feladatokra, kihívásokra… a semminél majdnem bármi jobb szerintem” gondolkodásban lévő örök körforgásban való megcsömörlés. Amikor már látod ugyanazokat a pályákat rovod sok-sok élete, életideje. Van egy pont mikor ki akarsz szállni, ez a pont mikor keresel őszintén, odaadón. Mert már elfáradtál. Ez az a pont mikor le akarod zárni a kapcsolataidat, a kétséges kapcsolataidat, hogy ne okozzon karmát később, akár 100 év múlva is. Ekkor megtanulod átélni a kapcsolatokat, az örök kapcsolatokat. Mikor azokat keresed akik igazán fontosak. A többit eldobod, nem is: helyén kezeled.
    És ekkor egy kicsit más lesz az erdő színe ősszel, más lesz az erdő halála novemberben.Máshogy éled újra Tavasszal. Látod, hogy amit korábban választásnak hittél, az egyszerű körbenforgás. És ekkor megláthatod magad képét: Buddhát. Vagy Jézust. Egy képen akár. És azt is láthatod: kiszállhatsz.Rajtad áll: a kép csupán a Benned élő Buddha képe, Jézus a Kereszten: Te vagy. Akit húz a Föld. És ha tudod, hogy húz a föld, akkor megtalálnak a Femtiek. Ez tutti, ez tudom….
    A leborulás pedig sok mindenre megtanít, nem tudom így átadni mire is, de és még az elején vagyok, nem tudom: de egy biztos: nem elmejáték a biztos talajfogás és térdropogás és izzadságfolyó a hátamon. Beza. Jó éjt!

    Pannóca hozzászólása:
    október 12, 2008 - 20:01

    Ez már tényleg hit kérdése. Elfogadom a véleményed. :)

    Tényleg, van egy jó film, ami biztosan tetszene /nem lövöm le a poént, de ehhez kapcsolódik/, ajánlom figyelmedbe: The Man from Earth a címe, http://www.imdb.com/title/tt0756683/

    metarjuna responded:
    október 13, 2008 - 09:03

    Kösz a filmtippet, mintha már hallottam volna róla, rémlik, de most utána is járok.
    Még az eredeti topichoz: úgy van ez, hogy a hit erősíti a “tapasztalást”, ami erősíti a hitet s.í.t. Amolyan tyúk-tojás. (Egyszer elindul ez a folyamat, nem tudod miért, de elindul, halogatni lehet, sok-sok életidőkön keresztül, de elindul. Mindenkinek. Neked is.)
    Szép napot!

    Pannóca hozzászólása:
    október 14, 2008 - 10:00

    Igaz, mint a pszichoszomatikus betegségek.

    metarjuna responded:
    október 14, 2008 - 13:37

    Valahogy úgy… :), bár ott a tyúk hamarabb van… ;)

    Tara hozzászólása:
    november 13, 2010 - 04:00

    Szívesen megnéznék egy videót a leborulásokról, mert a felállás nem értem, hogyan történik.
    (Na, meg a leborulást magát összességében sem::) )

      metarjuna responded:
      november 13, 2010 - 21:25

      Az önirónia és az őszinteség jó és erős lépés a leborulás megértése felé, kedves Tara. :)

    Gzurka hozzászólása:
    január 29, 2012 - 18:51

    Kedves Pannóca és Metarjuna

    Én hasonló mód gondolkodtam a leborulásokról mint Pannóca (és egy kicsit még ma is így vélem), de mára rájöttem, hogy pusztán egy módszer arra, hogy kikapcsolj és teljes mértékig jelen legyél a tudatosságban. Hangsúlyozom MÓDSZER. Kifinomult módszer amit Buddha adott tovább. Ugyanolyan mint a vizualizációs meditáció. Rövid ideig mindkettőt gyakoroltam, mire rájöttem, hogy teljesen szükségtelen.

    Amikor Leborulsz Buddha előtt az eleinte nekem is bálvány imádásnak tűnt, főleg, hogy egy csomó buddhista iromány úgy állítja be, hogy e nélkül nincs igazi szándék, meg nem éred el a megvilágosodást, máskor meg arról beszélnek, hogy cél nélkül keress és akkor éred el a Buddha állapotot. Akkor minek kell célt vinni a leborulásokba, meg a vizualizációs menedék imákba?…

    A lényeg: hogy leborulások közben is, meg imák közben is a változás benned következik be (már persze ha teljes odaadással csinálod). Mert a leborulás akárhogyis testileg történik, valójában szellemi erőfeszítés.

    Amúgy szubjektív véleményem, hogy a leborulás teljesen fölösleges, mert a szellemi erőfeszítést a nap bármelyik pillanatában ugyanúgy végezhetjük, csak figyelem és éberség szükséges hozzá.

    Egyébként elkötelezettje vagyok a buddhizmusnak, csak egy dolog zavart benne mindig, például ami a poszt elején a nyolc jótékony hatásról beszél: Szerintem nem kell újjászületnem nekem sehányszor se hogy elérjem a megvilágosodást, elérhetem ebben az életben is. És szerintem nem kell senkinek jobb körülmény ennek eléréséhez, mint ahogy jobb hely sem.
    Amíg nincs tisztában ezzel az ember addig mindig a megvilágosodás útjában lesz ez a hatalmas lelki gát mint egy elkövetkezendő lehetőség.

    Ja és Pannóca: azt írod, hogy a megvilágosodás nem tűnik reális célnak. Nem tudom mennyire vagy elkötelezett és kitartó, de ha elindulsz egy úton és helyesen járod akkor előbb utóbb rájössz arra, hogy semmi másnak nincs értelme a világon (már persze ha az ember igazán megérzi megvilágosodás fogalmát), de bármit is kívánsz elérni semmiképpen se tekintsd célnak mert az csak egy újabb akadály a tudat számára.

    metarjuna responded:
    január 30, 2012 - 11:07

    Szia Gzurka! (Gyurka lenne?! :) )

    A megvilágosodásnak nincs semmi értelme. Hagyni kell a csudába!
    Elérésére való törekvés csak zavaró tényező, frusztráló körülmény. Rossz érzést szül. (bennem)
    A leborulás is “csak” arra tanított meg, ha valamit komolyan csinálsz, akkor ne zavarjon, hogy tönkremész bele. Mondjuk a térdem: mert ha zavar, hogy bekattan és szétkopik és ezért gondolod, hogy kár volt elkezdeni, akkor tényleg kár volt elkezdeni. (A tudatot ne lehet átvágni a palánkon ugyanis. Hosszú távon.) – Azonban mikor ezt konstatáltam, hirtelen kisimult az arcom, szép lett a hangom, és hős lettem. A mindennapok hőse, aki nem kitűnni akar, hanem csak ellenni. – Nyugi, ez az állapot is elmúlik, tudom.
    Szóval:
    mivel másnak meg végképp nincsen értelme, (maximum időtöltésre jók a dolgok, még egy szép delfines film is a NG-n, tele okos gondolatokkal, meg utalásokkal a fejlett intelligenciájukra), de úgy tűnik pillanatra, hogy mégis lenne, akkor is csak átmenetileg, ezért talán mégis törekedni kellene valami tisztességes dologra; vagy mondjuk szimpla tisztességes életre. Mondjuk, hogy a számat csak másokra és így magamra (vissza) vonatkozólag való helyes beszéd hagyja el. Csak olyan, amely szolgál.
    …mondjuk olyanra, amilyet a “Nemes nyolc rétű ösvény” k-ö-v-e-t-e-l. Így lesz értelme az életnek és esténként nyugodtan alhatunk el.
    Aztán meg ha napi praxis is van a “Nemes” mellé, nos, akkor meg még jobb. (Mert ilyen esetben az én megnyugodva, mára is megvolt a buli, alszik el, lehet örülni.)

    Kérdés egy marad: ez utóbbi néhány bekezdés “helyes beszéd” volt?
    Ezzel bátran birkózzon meg a mindenki maga – én már megtettem, verítékezve ez ügyben régóta.

    Gzurka hozzászólása:
    február 2, 2012 - 21:49

    …teljesen egyetértek veled.
    A megvilágosodás, már csak azzal, hogy kiejtettük is, frusztrációt okoz (nemcsak benned, bennem is).
    De törekedni azért kell! Persze csak könnyedén. Törekedni kell úgy, hogy nem kell törekedni (Don Juan mondott hasonlókat :)). Csak légiesen.
    Jobb lenne ha inkább természetes állapotról vagy szabadságról beszélnénk megvilágosodás helyett (vagy ahogy Hamvas mondja alapállásról).

    A leborulásra visszatérve: Azért tartottam egy idő után fölöslegesnek (nem a térdfájás miatt), mert igazából nincs köze az “alapálláshoz”. Csak cifrázás és egyben módszer.
    Ki, hogy törekszik saját szájíze szerint.

    De a Dzogcsen (amiről láttam már posztoltál) hasonlóan beszél, nem beszélve a világ többi táján fellelhető utakról. Szerintem csak a tájiasság íze változik benne…

      metarjuna responded:
      február 3, 2012 - 09:08

      Valóban: ahány ember, annyi táj….

    duende hozzászólása:
    február 3, 2012 - 07:22

    Azt hiszem a leborulás olyan, mint amit a húgom csinált sokszor még gyerekkorunkban. Mikor iszonyat rosszkedve volt. Beült az egyik fotelbe és elkezdett nevetést imitálni. Először nagyon erőltetettnek és falsnak tűnt, de addig-addig csinálta, míg valódi kacagás lett belőle. Végül úgy nevetett (és bennünket is magával ragadott), hogy a könnyei potyogtak belé és a térdét csapkodta. Vagyis kívülről jutott el egy belső állapotba. E nélkül a külső cselekvés nélkül nem tudta volna magát a jókedv és öröm állapotába hozni, csak még mélyebbre zuhant volna a szomorúságba. A külső cselekvés volt az a szárnyas paripa, aminek a segítségével eljutott oda, ahova szeretett volna eljutni.
    A leborulás szerintem épp ilyen. Addig-addig csinálod, míg eljuttat belülről is valóban a hála, köszönet, alázatosság állapotába. Aki nem tudja ezt belülről önmagától generálni, azt a leborulás eljuttathatja oda.

    Nálam fordítva történt mindig. Sosem végeztem leborulásokat, mert az említett összetett állapot szinte eredendően mindig bennem van-volt. De néhányszor annyira betöltött, hogy gondolkodás nélkül egyszer csak a földön találtam magam, pontosan a leborulás helyzetében. Csak megtörtént, mert annyira betöltött, hogy önmagától mozdult a testem. Nem cselekvés volt – történés.
    Érdekes dolgok ezek. :)

    metarjuna responded:
    február 3, 2012 - 09:16

    Érdekes megközelítés… köszi.
    Alapállás kell hozzá: nem hiszem hogy Máris szomszéd (Mézgáék szomszédja) elkezdene-e nevetés generálni.
    És ha megvan az alapállás, akkor pedig az az energia belefolyhat bármibe, például a leborulásba – .
    Vagy egy imába, ami itt nyugaton bevettebb cselekedet.

    Nem teljesen értelek: leborulás helyzet lenne? Leborulás egy folyamat a számomra, azaz pontosítva egy helyzet állandó változó tudatállapotban történő ismétlése.

    duende hozzászólása:
    február 3, 2012 - 10:38

    Valóban. Én sem hiszem, hogy Máris szomszéd nevetne. Vagy hogy volt-e gyerek egyáltalán? :)

    Úgy értettem a helyzetet, hogy konkrét fizikai helyzet, értsd a testtartás szinonimájaként. Egyszerűen ledöntött a lábamról, elsöpört és én a földön találtam magam, fejem fölött összekulcsolt kézzel, mert a szívemre ugye nem tudtam tenni a kezem, de valójában a szívem a kezemben volt, ott dobogott és gondolat nélkül öleltem az egész világot, és csak a hatalmas köszönöm és hála volt bennem. És a szívem, amit az ég felé tartottam.

      metarjuna responded:
      február 3, 2012 - 10:53

      Értem – bár ez nem az általam értett leborulás, azaz leborulás mint gyakorlat (ami lenne a posztban)
      Viszont a hálának és (itt most jöhetnek a pontok): …. simán lehet ilyen kifejezésformája.(Egy Nyilasnál meg tényleg. :) )
      Talán Márisnál is – de ő utólag mindenképpen elbizonytalanodik, hogy jól cselekedett-e.
      (Mézga Család – Üzenet a jövőből – Akerkiter )

    duende hozzászólása:
    február 3, 2012 - 12:34

    Most meg én nem értlek. :) Milyen más leborulás van még? Azt írod: az általad “értett” leborulás. A leborulás szerintem nem intellektuális valami. Az értés szó az elme. A leborulás számomra nem elme. Legalábbis én a fenti szövegből is azt vettem ki, hogy nem az. És nem is fizikai tornagyakorlat.
    Nem cikizésből írom, tényleg nem tudom, mire gondolsz. :)

      metarjuna responded:
      február 3, 2012 - 12:48

      Ez a mondat elkerülte a – úgy tűnik – a figyelmemet:
      “Ha csak egyetlen helyes leborulást végzel, hihetetlen mennyiségű érdemet halmozol fel vele. ”
      Tehát egy is. És így érthető vált, amit mondtál.

    duende hozzászólása:
    február 3, 2012 - 16:37

    Tudod az a furcsa, hogy velem minden csak úgy megtörténik. Aztán utána olvasom azt elméletben, amit átéltem már az életben. Azt hiszem, ez nő voltomból fakad. Mi nők egyszerűen csak élünk. A férfiak meg szeretnek mindenből intellektuális “valamit” csinálni. Több megvilágosodott nőt ismerek. Csak mi nem nevezzük nevén, csak egyszerűen éljük, aztán beszélgetünk róla egy sütirecept és egy pasihistória között. :) Valójában minden sokkal egyszerűbb, mintsem gondolnánk. Ahogy Gzurka is írta. Sokszor életeken át az térít el, hogy azt hisszük, hogy a megvilágosodás valami elérhetetlen nagy dolog. Pedig nem. Valójában kevés egyszerűbb, hétköznapibb dolog van ennél.
    A fönt leírt buddhista leborulás éppen azonos a keresztény rózsafüzér imádkozással. Számomra legalábbis azonosnak látszik.

    “Ha a Dzogcsent valóban mint Dzogcsent tanítják, akkor először rögtön elmondják a lényegét, legmagasabb princípiumait. Ha a hallgatóság nem érti meg, mivel még nem érte el a spirituális érettség és fejlődés megfelelő szintjét, akkor lejjebb viszik egy szinttel. Az évek során a mester újra és újra lejjebb viszi szükség szerint, míg végül mindenki leborulásokat végez. Még nem értek meg a megértéshez. Nem mindenki egyforma! Mindegyiküknek megvan a személyes karmikus öröksége és megértése; ami az előző életek alatt alakult ki. Nem ugyanarról a szintről indulunk.”

    (John Myrthin Reynolds Vajranatha)

    “Ha valaki a szemlélődés állapotába lép csupán csak annyi időre is,
    mialatt egy hangya végigsétálhat az orrán,
    nagyobb előrelépést tesz a megvalósítás felé mintha egész életében erényes tetteket halmoz.”

    (Namkai Norbu rinpocse)

      metarjuna responded:
      február 3, 2012 - 20:50

      “Mi nők…” – :)
      A pasi jógatanár meg a férfiaknál lévő kulcsokról beszél… tőlem…az és olyan nemű és úgy világosodik meg, ahogy „akar”. Végül is neki számít. :)
      Véleményem szerint, maga a szemlélődés yin típusú, amelyből következik, hogy aki könnyem és megfelelő yint tud elővarázsolni a kalapjából annak alkalmasint gyorsabban elérhető az említett attitűd.
      Az erős yanggal rendelkezőknel más az útjuk, nem jobb és nem rosszabb.

    duende hozzászólása:
    február 3, 2012 - 23:41

    Én nem írtam hogy jobb vagy rosszabb, csak azt hogy más. A magyar hagyományban is, és Castaneda könyveiben is a tolték hagyományban is nagyon más a férfi és a nő. Vagy mondhatnám a taoizmust is, a budhizmust is, a hindu hagyományt is. Még a jógalégzéseknél is másképp kell a férfinak és másképp a nőnek lélegeznie. Szóval igencsak különböznek az energiáink, a felépítésünk. A mai kor elég elbutult, és igencsak terjed a mindenki egyforma nézet. Ezzel maximálisan nem tudok egyetérteni. Vannak különbségeink, méghozzá jelentősek. Más egy férfi és más egy nő útja. Mások a beavatásaink is. És mások az energiáink. A mi nőket nem viccnek szántam. :)

      metarjuna responded:
      február 4, 2012 - 00:03

      A jógás kép a nem (sex) fontosságának hiányát a végeredmény oldaláról hivatott volt mutatni.
      Természetesen mások az energiák, más az energia „koktél” összetétele.
      Amellett, hogy mindegy valójában, a nem túlhangsúlyozását, becitálását nem tartom előremutatónak.
      Az idézetet már inkább, hogy márpedig máshonnan (tudat, állapot) jövünk.

    Gzurka hozzászólása:
    február 4, 2012 - 00:25

    Szerintem mindkettőtöknek igaza van. Mert míg lehetnek különbözőek az energiáink tulajdonképpen ugyanaz a “szél” fúj körülöttünk.

    Szintén hatalmas Csataneda fan vagyok és jól ismerem a nézőpontjait a női és férfi energiákról (a többi nézőpontról ímmel ámmal tudok valamicskét).

    Amúgy meg szerintem csakis az érzések számítanak, ami egy férfinél is lehet női jellegű, vagy egy nőnél is lehet férfi jellegű.
    Az energetikát még elsőkézből nem tapasztaltam meg, úgy mint mondjuk Don Juan, de szerintem ez egyenlőre elhanyagolandó…

    …Először mindenképpen az alapra koncentrálok, aztán ha esetleg kitágul annyira az érzékelésem, hogy megvitassam magamban a női és férfi energetikai különbségeket akkor majd tudok érdemben bölcsen hozzászólni (vagy nem látnám értelmét).

    Nem hiszem, hogy nagyképűség tőlem ha erre buzdítlak titeket is, hiszen mi más számít mint az elsőkézből származó tapasztalat (ahogy Don Juan is tanította)

    Ám ahogy Jézus is tanította (nem szó szerint..) Egy építész először foglalkozzon a ház alapozásával, azután jöhetnek az emeletek és a szobák.

    Duende te Nő vagy?? Wao egy nő aki rajong Castanédáért?? Szívesen csevegnék veled erről arról. :D

    duende hozzászólása:
    február 4, 2012 - 07:00

    Metarjuna: Világos, és valóban nem az a leglényegesebb, mert amit keresünk, az a dualitáson túl van. Én csak az odavezető út különbségeiről írtam. És azért említettem, mert egy férfiorientált világban élünk, és ez nőként sokszor tévútra vitt engem. Sok olyan módszer van, sok elméleti rendszer, amire egy nőnek semmi szüksége, mert alapvetően máshonnan közelítünk, másképp fogjuk fel a világot, önmagunkat. Ezt egy férfi nem is érzékeli, mert ő “otthon” van ebben a világban. Egy nő azonban nincs. Mi otthontalanok vagyunk.
    :) Igen, bármily meglepő, nő vagyok. :)

      metarjuna responded:
      február 4, 2012 - 09:53

      Így már jobban érthetőek az érzéseid, amelynek hangot adsz nőként.
      Még azt tenném illetve kérdezném, anyagi szinten, mert így értettem mondataidat, otthon érzik magukat ebben a világban a férfiak? Mert szerintem sem otthon, ha még van olyan egyáltalán (általában véve)…sem kinn. Elég rájuk nézni az utcán.

    duende hozzászólása:
    február 4, 2012 - 12:57

    Valójában nem csak anyagi szinten értettem. Egy nő szellemileg, lelkileg, érzelmileg is hontalan ezen a bolygón. Az anyagiakról nem is beszélve.

    Nem, a férfiak sem érzik igazán jól magukat a maguk teremtette világban. Hogy is lehetne működőképes egy féloldalas, hímdomináns társadalom? A nő egyáltalán nincs jelen, mert nem lehet jelen, mert semmibe sincs beleszólásunk. Egyik nemnek sem jó az, ami van. De a nők szenvednek jobban ettől az egésztől, az biztos.
    Sokan azt hiszik, az utóbbi egy évszázadban jelentős előrelépést tettünk e téren. Szép önbecsapás ez, semmi több. Valójában semmi sem változott, sőt. A nők csak úgy vehetnek részt a közéletben, ha hasonulnak a férfiakhoz. Emellett még mindig szinte a nőké egészében a háztartás, gyereknevelés is. Ma egy nő kétszer, háromszor annyit dolgozik, mint egy férfi, és általában (még mindig) kevesebb fizetésért. Valójában csak még kiszolgáltatottabbak és még kihasználhatóbbak lettünk. Azt hittük mi nők, ha kitörünk a gyereknevelés, háztartás és a négy fal közül, majd valami más lesz. Nem lett. Csak férfiasítva lettünk. Csak akkor léphetünk be a világ nagy játszóterére, ha férfimódra tesszük: ha férfimód gondolkodunk, cselekszünk, érzünk. Ez a nagy helyzet.
    És így rosszabbodik minden következő generáció mentális állapota. Mert nincsenek nők, nincsenek asszonyok, nincsenek anyák, nincsenek öregasszonyok, nincsenek bölcs vénasszonyok. Nincsenek nők.
    A férfiak meg sem látnak minket. És ebből következően meg sem hallanak.

      metarjuna responded:
      február 4, 2012 - 13:16

      Ehhez nem tudok hozzátenni. Talán csak annyit, hogy a világ egy egyszerű tükör és azt látom benne, ami bennem is megvan; azaz a világ üres és népesítem be ilyen olyan jelekkel és jelentésekkel. Így nézve rendben van minden.

      Amúgy ki tudja, ha igazad is, ezt nem vitathatom, mondanivalód univerzálisan mélyebb jelentése mi lenne?!
      Ez egyszerű dolog, csak le kell hajolni a jelentésért.
      Vagy leborulni…?!?!

    duende hozzászólása:
    február 4, 2012 - 18:40

    Ne érts félre. A világ tökéletes, minden pillanatban, mindig alakulóban lévő tökéletesség. A tökéletesből alakul a tökéletesbe. Nem a rosszból megyünk a jóba (ilyen nincs), hanem a folyamatos alakulás és változás van és az mindig jó és teljes = tökéletes.
    Szóval minden jól van, jól van.
    De nem tartozom azok közé az ezoterika funok közé, akik elszállnak a minden szép és jó lila ködébe. Más dolog szembenézni dolgokkal, és más illúziókban ringani. Attól, hogy látom amit látok, még nem mondom azt: a világ nem jó. Nem mondom azt: a világ nem tökéletes. Mert az. :)

    Pimander hozzászólása:
    február 4, 2012 - 23:21

    Én nem látom, hogy ez egy “hímdomináns társadalom” lenne, ahol a nő egyáltalán nincs jelen, semmibe sincs beleszólása.

    duende hozzászólása:
    február 5, 2012 - 08:05

    Pimander: hát erről beszéltem. :) Ezt hívják komplexusos látásnak.

      metarjuna responded:
      február 5, 2012 - 09:09

      Nem „védem” Pimet, mert nincs rá szüksége. De ezt írhatná ő is.

    duende hozzászólása:
    február 5, 2012 - 10:34

    Valóban. Írhatná. És ismét a férfiak kedvenc sportjához jutottunk el: a versenyhez. Kinek van igaza? Ki győz le kit? A férfibajtársiasság ismét előkerült, mert szemben állunk. Szemben állunk?!
    És a meghallásig ismét nem jutottunk el. A megértésig meg pláne nem.

      metarjuna responded:
      február 5, 2012 - 11:12

      Nem hiszem, hogy ez „férfibajtársiasság” lenne. :)
      Viszont ha ilyet látsz itt, akkor nem lehet, hogy valami hasonló, analóg van Tebenned.
      A gondolataid ugyanúgy az egységen kívülre helyeznek, mint ahogy mondod a kiszorítosdit másra.

      Amúgy ha védem Pimet, akkor a mondatában rejlő finom iróniára hívnám fel mindenki figyelmét.

    duende hozzászólása:
    február 5, 2012 - 11:24

    Valóban nagyon vicces. Akarom mondani “finoman ironikus”.
    Mindig is jólesett ha rajtam nevetnek. És örülök hogy szereztem egy jó napot nektek. Röhögjetek.

      metarjuna responded:
      február 5, 2012 - 11:28

      Önirónia volt az a finom irónia.

      Nem nevetett itt senki; nagyon komolyan veszem, amit mondasz.

    Pimander hozzászólása:
    február 5, 2012 - 14:39

    Én sem nevettelek ki, nem is értem, hogy jött ez ide. Azt mondom, hogy szerintem ma Magyarországon kulturális, vallási, vagy más okokból “intézményesen”, kollektíven nincsenek elnyomva a nők. Hátrányos megkülönböztetések történnek, mint ahogy a cigányokat, az idős vagy fogyatékos munkakeresőket, vagy másokat is érnek ilyenek, de általános, mindenkire érvényes, sommás következtetést levonni ezekből nem lehet. Én eddig akárhol fordultam meg, mindenhol voltak női vezetők, a katonaságnál is női parancsnokom volt, de ez ott senkit nem érdekelt, mármint hogy nő vagy nem, a munkáim során is gyakran voltak női főnökeim, sőt, amikor a tanulmányaim befejezése után munkát kerestem, az egyik helyen egy tipikusan férfit igénylő munkára (sokat kellett autót vezetni és pakolni) egy lányt vettek fel helyettem. Egyszerre voltam vele meghallgatáson. Ebből milyen következtetést kellett volna levonnom? Én csak annyit vontam le, hogy őt valami miatt alkalmasabbnak tartották, mint engem, vagy szívesebben dolgoznának vele, ennyi. Kerestem egy másik munkát.
    Ma Magyarországon a nők választói joggal rendelkeznek és választhatók, bármilyen munkakört betölthetnek, ellentétben például az iszlám államokkal, ahol valóban hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Az, hogy számszerűen nincs annyi női politikus, mint férfi, ez igaz. Miért kellene ugyanannyinak lenni? Ha nemi alapon kellene kvótákat megállapítani, akkor mi alapján még? Az érdekérvényesítés nem csak azt jelenti, hogy a gombot a testületben csak nő nyomhatja meg, hanem a döntéshozatal során is szerepet kaphatnak és gyakran kapnak is (nem csak hivatalos szinten, hanem akár a családi kapcsolatokon keresztül) a nők szempontjai, látásmódjuk, stb.

    duende hozzászólása:
    február 5, 2012 - 19:33

    Metarjuna: Köszönöm. A komolyanvevést. De nem jövök többet.

    Pimander: nem csak Magyarországról beszéltem. A világról beszéltem, ami lassan a pusztulat szélére jutott.
    Ismétlem magam, mert nem olvastál elég figyelmesen: akkor vehetünk részt a játszótéren a játékban, ha alkalmazkodunk a férfivilághoz.
    Te csak a játékon belüli mozzanatokra nézel. De én az egész játékról beszéltem. Magáról a játékról.
    Férfias oktatási rendszer: poroszos követelménymánia, balagyféltekés, életellenes rendszereket, szabályokat gyártó intellektualizáló, “objektív” = elembertelenített információfelhalmozás. Nem tudás, nem szubjektív, nem bölcsesség, csak információhalmozás és kondicionálás.
    Az ember árucikké való degradálása.
    Munkahelyeken ugyanez, hiszen erre képződünk az “iskolában”. Eredmény, teljesítmény, létharc – csak akkor vagy értékes, ha teljesítesz, léted értéktelen.
    Élet: rohanj, fogyassz, versenyezz, adrenalin pezsegjen. Nincs házitűzhely, nincsenek közösségek, nincs mese, nincs melegség, bőség, nem-sietés.

    Ezek a keretek. Egy patriarchalis kultúra által felállított játékszabályok. Ebben játszhatunk mi nők. (Persze Európában is csak a húszas évektől van egyáltalán szavazójogunk. )

      metarjuna responded:
      február 5, 2012 - 20:07

      (Hátha olvasod, duende.)
      Te döntésed, ha nem jössz többet, ahogy jónak látod, de sajnálom, mert igazán értékes embernek tartalak és az itteni élet(em)nek a része lettél.
      De ha továbbmész, hát. Neked kell tudnod.
      Azonban ne hagyd legközelebb, hogy könnyen és (talán) fölöslegesen elpattanjon a kentaur íja !
      Én még egy darabig itt leszek.
      Mindenesetre.

      Pimander hozzászólása:
      február 6, 2012 - 12:34

      Hát, végül is, mindenki a saját tapasztalatain keresztül ítéli meg a világot, ha számodra ilyen, akkor ezzel nem lehet vitatkozni. Ha az életedben, a környezetedben pl. egy férfi, vagy a férfiak jelentik a fegyelmet, az “információhalmozást”, a kondicionálást, a teljesítményt, stb,, a nő, vagy a nők pedig a tudást, a bölcsességet, a bőséget, stb., akkor érthetően ez alapján értelmezed az egészet. De ez egyéni. Az én “világom” például nem ilyen. Számomra ezek nem nemi szerepek, attitűdök, tulajdonságok.

        duende hozzászólása:
        február 6, 2012 - 19:59

        Ismerek nagyon szelíd és bölcs férfiakat is. Sőt. Ha jobban belegondolok… :) Tényleg. Jobban belegondoltam. Szinte csak ilyeneket ismerek. :)
        És nőből is van kibírhatatlan. Nem általánosítani akartam. De tény, a világunk még mindig férfivezérelt. A Természetnek, s ciklusainak, a józan paraszti észnek, az intuitív létmódnak szinte egyáltalán nincs tere. De ezért vagyunk itt, hogy legyen. :)
        Valóban van személyes élményem is. Nem is kevés, nem is kicsi és nem is kellemes. De ez már a múlté. Remélem. Igazad van. A Sebhelyesek Klánjához tartozom.

          metarjuna responded:
          február 6, 2012 - 20:29

          “A Természetnek, s ciklusainak, a józan paraszti észnek, az intuitív létmódnak szinte egyáltalán nincs tere.” – Ha egy hozzáértő (hozzáértő) asztrológus ismerné a születési képletemet, sikongatna. :)
          Igen: ezen tulajdonságok “kihasználása, de okosan és tudatos az egyik nagy feladatom itten kérem. :)
          De tulajdonképpen mindenkinek.
          Ez a Hold. – Sebesen, de ne hevesen. :)
          (Mind1. Persze a Hold magában nem elég… de Telehold az már elég jó. Korábban írtam valamit már erről. Pont egy Teleholdnyival korábban. Éppen jön megint, jelzem.-)

          metarjuna responded:
          február 6, 2012 - 20:30

          A múlt meg az, aminek gondolod. Éppen most.

            duende hozzászólása:
            február 6, 2012 - 20:40

            :) Akkor beletrafáltam. Mint jó nyilas, a közepibe.
            Néha vannak időszakaim, mikor egyáltalán nincs múltam. És néha meg észreveszem, hogy foszlányokban csüng a hátamon és jön utánam mint valami kísértet. És néha beleakad egy-egy széklábba, és a lépés félúton megdermed, és a nyakam fojtja a lógó köpeny. De ez mán csak így van, nem egyszerre hullatjuk el héjainkat.

    duende hozzászólása:
    február 5, 2012 - 21:11

    Köszönöm.
    Valójában ismét rájöttem, hogy az internet nem élet, nem kapcsolatteremtő hely, csak egy virtuális pláza.
    Számtalanszor szembesültem már azzal, hogy írásban képtelenség rendesen kommunikálni. Mert a szó csak elenyésző része a lényünknek. Kell hozzá a szem, a gesztusok, a testtartás, hanglejtés és sok minden, hogy a másikat valóban értsem.
    És erre az internet nem alkalmas. És bár szeretek beszélgetni, de azt hiszem, marad ez a valódi életre. Vagy marad a csönd, marad a szemlélődés, marad az egyedüllét.

    metarjuna responded:
    február 6, 2012 - 11:43

    Igen. Képtelenség a legtöbb embernek. De fejleszthető ez és kell is fejleszteni, mert sokszor meg kell így nyilvánulni. És nyilvánosan.
    Az írás határai jóval beljebb vannak, mint a kimondott szó vagy a kézzelfogható “kommunikáció, amely szintén magán viseli azért az esetlegességég és a távolság bélyegét. – Hiszen (legalább) a két kommunikáló test nem olvad fel közben egyé.
    De tényleg; egy mosolyt egy szmájli nem fog helyettesíteni soha – bár a funkciója nem is lenne, hanem, hogy valami nagyon alapdolgot átadjon.

    Az írás az átgondoltabb gondolkodás terepe, de az álca és a becsapás terepe is. A legmélyebbre tekintő kutatás eszköze lehet. – Például sok Skorpiónak jól megy (menne) az írás, mert ezen a terepen igazán mélyre tudnak magukban leásni és nem kell publikálni, azaz másnak elmondani – a hétköznapi életben lehet rejtőzködni. És még sorolhatnánk…

      duende hozzászólása:
      február 6, 2012 - 20:03

      Egyetértünk. Meg kéne tanulnom úgy írni, mint Castanedának. :) Nem úgy írni, mint egy írónak, hanem úgy írni, mint ami az Erő cselekedete.
      Jól kommunikálok. Szóban legalábbis. De ami nagyon sérült, az valóban a torok-csakra. Hallás, szó, beszéd, ének, erő. Teremtés.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s